Színes kendők pöttyök nélkül

Aznap egy magas sziklaszirtekkel övezett öbölben horgonyzott a Pöttyös hajó. Körülötte varázslatos színekben tündökölt a víz: a vöröses sziklák tükörképe játszott a felszínén az ég kékjével és a tenger zöldjével elkeveredve, a hajnali napfény narancssárga sugaraival bearanyozva. Pankát, aki épp a fogmosó poharakat és fogkeféket készítette elő -, teljesen elbűvölte a látvány.

- Talán épp itt születnek a szivárványok – tűnődött, és ettől nagyszerű ötlete támadt. A reggelire készített vajas zsömléket különböző színű kendőkkel takarta le az asztalkán. „Kíváncsi vagyok, ki melyiket választja” – gondolta magában. Elsőként Pöttyös Kapitány érkezett, és utána jóízűeket nyújtózva, sorban felbukkantak a többiek is. De nem egészen az történt, amire Panka számított. Ahelyett, hogy színeket választottak volna, enyhén szólva összeszólalkoztak.

- Nekem a piros kell! – jelentették ki egytől egyig, és ebből egy tapodtat sem engedtek. Addig nem is voltak hajlandók reggelizni, míg Panka szomorúan össze nem gyűjtötte a kék, a zöld, a sárga és a narancsszínű kendőt. Aztán megfogva a pirosat is, csípőre tett kézzel megjegyezte:
- Pedig nem is pöttyös!

A fiúk próbáltak valami frappáns választ kitalálni, de ekkor nagyokat vakkantva Hordó kutya szaladt oda hozzájuk. Láthatóan nagyon izgatott volt. Elkapta Pöttyös Kapitány kabátujját, és húzta-húzta a hajó vége felé. Kíváncsian követték mindannyian, de szomorú látványban volt részük. Egy szárnyaszegett madárfióka csipogott a fedélzeten.

- Kieshetett a fészekből. – vélekedett Nyurga.
- Talán repülni tanul, de még nem tud. – találgatta Tücsi.
- Az is lehet, hogy kilökték a többiek, mert túl kicsi. – mondta Melák.
- Vagy csak egyszerűen hajba kaptak a reggelin. – jegyezte meg csípősen Panka.
- Akár így, akár úgy, segítenünk kell rajta. - zárta le a vitát Pöttyös Kapitány. – Valahol fenn a sziklán lehet a fészek. – mondta, és felfelé fordította tekintetét. Nyurga, a legénység legélesebb szemű tagja, pedig már mutatta is az aprócska pontot fenn a magasban.

- Hát oda nem lesz könnyű felmászni. – állapította meg Melák. - De csak bízzátok rám! – tette hozzá magabiztosan.
- Arról szó sem lehet! Túl veszélyes lenne. – hűtötte le a lelkesedését Pöttyös Kapitány. – Egészen közel kéne mennünk a meredek falhoz a hajóval, ott pedig tele van sziklákkal és zátonyokkal a víz. De van rá más megoldás, és még Panka színes kendőinek is hasznát vesszük!

El sem tudták képzelni, mire gondol a kapitány, de szó nélkül követték utasításait. Először is egy kis kosárkába helyezték a fiókát, adtak neki inni, enni. Utána maguk is megreggeliztek, fogat mostak, aztán serényen munkához láttak. Nyurga hosszú zsineget kerített, Melák egy bödön faggyút hozott fel a raktárból, és Pankával közösen olvasztani kezdték a tűzhelynél, Tücsi pedig - végig a széleiknél -, ügyesen egymáshoz ragasztotta az öt kendőt, amikből így egy kockaforma zsák lett. Ezalatt Pöttyös kapitány a kabinjából felhozta az egyik régi kanócos puskát és a hozzá tartozó lőporos dobozkát.

Látva a többiek aggodalmát, megnyugtatta őket: a dobozka üres, a puskából pedig csak a kanóc kell. Azt odaadta Pankának, hogy mártogassa a faggyúba, ő pedig Nyurga és Tücsi segítségével felerősítette a kendő-zsák szájához a zsineget és a dobozkát. Addigra Melák nagy örömmel szaladt fel a konyhából:
- Gyertya lett a kanócból! – és mutatta is a kezében.

- Ezek szerint ügyesen csináltátok. – dicsérte meg Pöttyös Kapitány. Elkérte, belehelyezte a dobozkába és meg is gyújtotta. A lángocska felmelegítette a levegőt a zsákban, ami kezdett magától felemelkedni. Ekkor már mindenki örömmel és izgalommal telve ujjongott:
- Hiszen ez egy kis léghajó!
- Az bizony, és most már jöhet a fióka is. – mondta a Kapitány. A kosárkáját ügyesen felakasztották a léghajócska aljára, és óvatosan útjára engedték. Lassan emelkedett a sziklafal mentén, a Pöttyös legénység pedig a hosszú zsineggel ügyesen a fészekhez kormányozta. A fióka boldog csipogással mászott át otthonába, és közben még mintha integetett is volna.

- Nem sajnálod a kendőidet? – fordult végül Pankához Pöttyös Kapitány, és a matrózlány kerek perec kijelentette:
- Nem. – és kacagva még hozzáfűzte: - Nincs közöttük rózsaszín.