A pöttyös virágok szigete

Virgonctól való búcsúzkodás után Pöttyös kapitány - a sárkány tanácsát megfogadva - dél felé fordította a hajó orrát és az összes vitorlát kibontva útra kelt. Röpült a Pöttyös hajó a könnyű tengeri szél szárnyán és nem egész két nap elmúltával Barackvirág ismét egy sziget körvonalait látta kibontakozni a látóhatáron. Első ránézésre csak az látszott, hogy a sziget szokatlanul nagy és csodálatos erdőségek borítják a felszínét. Amikor azonban tengerészeink partra szálltak, az is kiderült, hogy a tengerpartot végig aranyló homok borítja, s a sziget erdőségei - hatalmas bőséggel megáldva - megtermik a világ összes gyümölcsét.

- Nocsak, Kapitány úr! – kiáltott fel Barackvirág. - Úgy látom, a sárkány jó tanácsot adott és mesebelien szép helyre kalauzolt el bennünket.
- Igen, igazad lehet, kiskomám! – válaszolta Pöttyös kapitány – Valóban csodálatos ez a hely, ráadásul olyan hihetetlen békességet érzek a szívemben, mintha hazaértem volna. Nem tudom mitől, de biztos vagyok benne, hogy valami varázslatos kisugárzása lehet ennek a szigetnek.

Régi jó szokásukhoz híven, tengerészeink a sziget belseje felé vették útjukat, hogy megismerkedjenek az új földdarabbal. Ahogy egyre beljebb és beljebb haladtak, a fák között egy hatalmas tisztásra lettek figyelmesek, aminek a közepén egy kristálytiszta vizű patak partján, egy szépséges házikó állt. A meglepett hajósok a ház ajtajához értek, hogy bekopogjanak, ám az ajtó - amint a közelébe értek - magától kitárult és egy kedves mosolyú, pöttyös ruhás hölgy penderült eléjük.

- Hát Ti kik vagytok, kedves jövevények? – kiáltotta vidáman – Én a Pöttyös Virágok szigetének tündére vagyok, és szeretettel köszöntelek benneteket!
- Adjon Isten, jó napot! – köszönt illedelmesen Pöttyös kapitány és Barackvirág, majd bemutatkoztak, és a szigetről kezdték faggatni a jóságos tündért.
- Mielőtt egyetlen kérdésetekre is válaszolnék – mondta a tündér –, biztosan tudnom kell, hogy téged, Kapitány úr, valóban Pöttyös Kapitánynak hívnak-e és a Pöttyös nevű kétárbocos hajó kapitányaként érkeztél-e hozzánk? Mert ha így van, akkor bizony régóta várunk már Rád!
- Valóban az vagyok, kedves hölgy! – felelt a kapitány – Most már igazán kíváncsi vagyok, hogy miért kérdezed mindezt.
- Nos, csak azért – válaszolta a tündér –, mert barátaimtól, a fecskéktől, a tenger állataitól és a világ számtalan egyéb kedves lényétől azt a hírt hallottam, hogy Te - mint az óceánok legjóságosabbika - már hosszú idő óta egy országot keresel magadnak, ahol király lehetsz, ám ezt sem hatalomvágyból, hanem csak szíved tiszta szerelméért teszed.
- Ez bizony így igaz kedves tündér – mondta a kapitány – valóban már hosszú ideje bolyongok a világ óceánjain azért, hogy végre elnyerhessem szerelmem, Málna hercegnő kezét.

A következő pillanatban a tündér előkapta varázspálcáját, majd annak egy intésére a tengerészek a tündérrel együtt a levegőbe emelkedtek, és röpülni kezdtek a sziget fölött.

- Gyere hát Kapitányom! – mondta a tündér – Megmutatom neked az országot, amely már hosszú évek óta arra vár, hogy olyan méltó királya legyen, mint amilyen Te vagy!

Pöttyös kapitány és Barackvirág a tündérrel repülve, ámulva látta, hogy milyen csodálatos szigetre kerültek. A füves réteket és a susogó erdőket gyönyörűen csillogó patakok szelték ketté, a fűben békés állatok legelésztek, miközben a nap ragyogó sugaraival árasztotta el a sziget minden egyes talpalatnyi földjét. Még a hegyek is barátságosak voltak és az egész sziget valami olyan csodálatos békét sugárzott, amelyet Pöttyös kapitány már akkor megérzett, amikor a partjára lépett.

Miután a tündér már az egész szigetet körberepülte velük, egy álombélien szép tisztás kellős közepén földet értek, és a tengerészek szájtátva bámulták, hogy a rét telis tele van csodálatos pöttyös virágokkal.

- Nos, kapitány! Most már érted, hogy a szíved jósága mellett miért te vagy a legalkalmasabb e sziget királyának. Ez a sziget a Pöttyös Virágok Szigete, ahol még ősszel is nyílnak a pöttyös virágok, ám tavasszal, amikor az erdő új életre éled, még ennél is sokkal színpompásabb pöttyökkel köszönti a sziget minden egyes növénye a természetet. Itt a Pöttyös Virágok Szigetén igazán boldog lehetsz szerelmeddel, mivel a gonoszságot itt még csak hírből sem ismerik, és ezek a pöttyös virágok - amelyek között most állunk, és amelyek egész évben virágoznak - a kedvesség virágai, amelyek bármilyen gonosz emberből, ha csak egy pici jóság is van a szívében, új embert faragnak. Ezt a tudást, ha majd király leszel, használd föl úgy, ahogyan jónak látod.
- Jó, jó, kedves tündér! – mondta a kapitány - Igazán megtisztelő, hogy rám gondoltál, de hogy leszek én itt király?
- Kedves kapitány – válaszolta a tündér – te nem leszel itt király, hanem már most is az vagy! Őfelsége I. Pöttyös, a Pöttyös Virágok Szigetének királya. Király voltál már akkor is, amikor még az óceánon kalandoztál, vagy a koboldokkal küzdöttél, de hosszú utazásra volt szükséged, hogy megtaláld a földet, amelynek szüksége van rád. Szeretettel köszöntelek az országodban.

Pöttyös kapitány alig akarta elhinni, hogy vele ilyen csodálatos dolog történhet, ámde amíg a part felé ballagott Barackvirág és tündér társaságában, csodálkozva, de boldogan látta, hogy az erdő állatai mind-mind fejbólintással köszöntik őt. Amikor aztán a sziget partjára ért, megígérte a tündérnek, hogy Málna hercegnővel az oldalán visszatér és elfoglalja a királyságát a Pöttyös Virágok Szigetén.

Búcsúzóul a tündér átadott egy üvegcse pöttyös virágillatot a kapitánynak azért, hogy ha úgy érzi, valakit meg kell változtatnia, és jobbá kell tennie, akkor legyen nála a békesség eme csodálatos varázsszeréből.