A Pöttyös hazatér

Őfelsége I. Pöttyös kapitány, aki még saját maga sem hitte el igazán, hogy e büszke cím tulajdonosa, határtalan boldogsággal a szívében kelt útra királyságából a Málnák Szigete felé, hogy végre megkérhesse az öreg Málna királytól lánya kezét.

Az utazás eleinte nyugodtnak tűnt, ám harmadik napon a hajó mellett megjelent Mogyoró, a nevetős szájú, szürke hátú, palackorrú delfin, aki izgatott füttyögéssel és uszonyainak lengetésével jelzett a Pöttyös legénységének, hogy kövessék őt.

Néhány órai hajózás után Barackvirág az árbockosárból észrevette Rettentő Roland hajójának vitorláit a láthatáron, amint ismét Mazsolát, a bálnát üldözték.
- No, ennek fele sem tréfa, kiskomám! – mondta a kapitány – Most aztán véglegesen meg kell oldanunk ezt a dolgot, mert bizony tűrhetetlen, hogy ez a gonosz kalóz folyton Mazsolát kergeti.
- Van már valami terved Kapitány úr? – kérdezte Barackvirág, aki tudta, hogy Pöttyös kapitány legszívesebben a szerelméhez sietne és azzal is tisztában volt, hogy ketten nem győzhetik le a kalózok seregét.

Pöttyös kapitány huncut mosollyal a szemében azt válaszolta:
- Néhány perc és leszáll az est, akkor jön el a cselekvés ideje.

A sötétség beálltával Pöttyös kapitány és Barackvirág csónakba szálltak és csendesen a kalózhajó oldalához eveztek. A kalózhajótól pár száz méterre, a fáradtságtól hangosan szuszogott Mazsola, a bálna és szuszogásával elnyomott minden zajt. Tengerészeink a horgonykötélen óvatosan felmásztak a kalózhajó fedélzetére, ahol a tátott szájú brigantik hangos horkolással pihenték ki az egész napos bálnavadászat fáradalmait. Pöttyös kapitány egyik kalóztól a másikhoz osonva mindegyiknek az orra alá dugta a pöttyös virágok illatával teli üvegcsét, amitől mindegyikük szívébe kedvesség költözött. Ez alól nem volt kivétel Rettentő Roland, a kalózkapitány sem, aki miután megszagolta az üvegcsét, kinyitotta a szemét, majd mosolyogva kezet nyújtott Pöttyös kapitánynak és így szólt:
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Téged, kedves Pöttyös kapitány. Már régóta szerettem volna találkozni veled és biztos voltam abban, hogy ha egyszer összefutunk, és nem csatázunk egymással, akkor igazán jó barátok lehetünk.

Bizony így is lett! A Pöttyös hajó és - a barátságos brigantikkal teli - kalózhajó együtt siklott be a Málnák szigetének öblébe, ahol a hatalmas málnacsőszöknek szemük-szájuk tátva maradt a csodálkozástól, hiszen Rettentő Roland kapitány partra lépve bejelentette, hogy a flotta, amely megérkezett Őfelségét I. Pöttyös kapitányt hozta a szigetre, aki leánykérőbe érkezett. Így aztán Pöttyös kapitány a málnacsőszök társaságában, Barackvirág és a szelíd kalózok kíséretében vonult a király palotájába, Málna király színe elé.

- Mit keresel itt, te, hét tenger csavargója? – kiáltott rá mérgesen a király Pöttyös kapitányra. - Tudod jól, hogy megtiltottam neked azt, hogy országomba lépj és a lányom kezét kérjed. A hercegnő csak hozzá méltó kérő felesége lehet!
- Nos, felséges uram! – penderült elő a sorból a marcona külsejű, szelíd kalózkapitány – Nevem Rettentő Roland – mondta – és engedd meg, hogy bemutassam neked I. Pöttyös Kapitány Őfelségét, a Pöttyös Virágok szigetének uralkodóját, a tengerek lényének védelmezőjét, a bátorság mintaképét, aki azért jött hozzád, hogy feleségül kérje a szépséges Málna hercegnőt, akivel már hosszú idő óta az igaz szerelem szálai kötik össze.
- Jó, jó - dörmögte Málna király egy kicsit barátságosabb hangon –, de mi lesz a hozománnyal, hiszen akármilyen hangzatosak is a címek a lányom mégsem lehet egy éhenkórász királyocska felesége.

Erre a király legnagyobb csodálkozására a szelíd kalózok két hatalmas ládát hoztak elő, amelyek színültig voltak arannyal és drágakövekkel.
- Íme, Málna király! – mondta Barackvirág – tessék a hozomány, amelyből láthatod, hogy királyunk, I. Pöttyös Kapitány, méltóképpen tud majd gondoskodni szépséges lányod boldogulásáról.

Ebben a pillanatban az oszlopok közül kiszaladt Málna hercegnő és boldog kiáltással borult Pöttyös kapitány nyakába.
- No, nem bánom – dörmögte az öreg király –, ám legyen!
Azzal intett udvarmesterének és felszólította, hogy készülődjenek a lakodalomra.

Másnap elkezdődött a csodás esküvő, amely három nap és három éjszaka tartott. Volt ott minden, mi szem szájnak ingere. Málnafelfújt, málnahab, málnatorta, túrós málnakocka, málnás Túró Rudi és bizony patakokban folyt a málnaszörp és a málnabor. A vendégek mind vigadtak, és megállás nélkül ropták a táncot.

Az esküvőre eljött mindenki, aki csak kedves volt Pöttyös kapitány szívének, hiszen ott volt a fecskék királynője, a kiszabadított tengerészek csapata, a Pöttyös jótündér, sőt még Virgonc, a sárkány is eljött, hogy egy hatalmasat mulasson. A tengerpart öblében, Mogyoró és Mazsola élvezte a Málnák Szigetén élő gyerekek vidám társaságát, akik reggeltől estig hancúroztak velük. Amikor véget ért a lakodalom Pöttyös Király fölkerekedett kedves feleségével és elindult, hogy megmutassa a szülőföldjét, aztán pedig új birodalmát Málna hercegnőnek.

A hosszú utazás végén boldogan érkeztek meg a Pöttyös Virágok szigetére, ahol elhatározták, hogy felépítenek egy csodálatos közös birodalmat, amelyben minden ember, aki ott él, jól érzi magát, és boldog lehet, de addig még sok-sok kalandot kell, hogy megéljenek, amik azonban már másik mesék lapjaira tartoznak.