A delfinek tánca

A bálnamentő akció fáradalmait kipihenve, a Pöttyös hajó ismét útra kelt, hogy az ifjú párral a fedélzetén végre hazatérhessenek a Pöttyös Virágok szigetére. Pöttyös kapitány megfelelő irányba fordította a hajó orrát a hatalmas, rézveretes kormánykerékkel. Barackvirág pedig, fürgén szaladgálva kezelte a vitorlákat. Málna hercegnő nap, mint nap rácsodálkozott arra, hogy újdonsült férje és Barackvirág, a hajósinas, milyen szeretettel és hozzáértéssel vezetik a hajót a hullámok között. Szinte hihetetlen, de már a negyedik vagy az ötödik nap telt el eseménytelenül, amikor Pöttyös kapitány arra lett figyelmes, hogy az egyik délután könnycseppek csillannak meg Málna hercegnő csodálatos szemeiben. Első rémületében Barackvirághoz fordult és megkérdezte:
- Na, Kiskomám! Mit gondolsz, rosszul csináltam valamit? Vagy megbántottam az én Drágámat? Könnyeket látok a szemében és ezt bizony, nem tudom mire vélni.

Barackvirág is értetlenkedve nézett, hiszen úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van a fedélzeten.
Így aztán Pöttyös kapitány kétségbeesésében, hogy elszomorította álmai hercegnőjét, odasétált a kedveséhez és megkérdezte:
- Drága Hercegnőm! Mondd, mit követtem el, hogy így megbántottalak? Miért vagy ilyen szomorú, amikor körülöttünk szikrázóan süt a nap, és hazafelé tartunk Pöttyös királyságunkba?

A kedveskedő kérdés hallatán Málna hercegnő hangos zokogással borult Pöttyös kapitány nyakába.
- Dehogyis bántottál meg, Kedvesem! Hiszen olyan boldog vagyok veled, amilyen talán még sohasem voltam! Csupán egy picit gyötör a honvágy és az is csak azért, mert holnapután lesz a születésnapom, amit otthon, a Málnák Szigetén, mindig megünnepeltünk és arra gondoltam, hogy ilyen ünnepségen már soha többé nem vehetek részt.

Pöttyös kapitány azonnal vigasztalni kezdte az ifjú hercegnőt, ám közben már az járt a fejében, hogy hogyan, s miként rendezhetne olyan ünnepséget, ami elfeledtetné Málna hercegnővel a szomorúságát.

Mikor a hercegnő álomra hajtotta a fejét, a kapitány Barackvirággal titkos pusmogásba kezdett, hogy kitaláljanak valami különlegeset. Még szerencse, hogy a Pöttyös legénysége sosem volt híján a találékonyságnak, így Pöttyös kapitány most is egy egészen különleges ötlettel állt elő. Persze ahhoz, hogy az ötlet megvalósuljon, minden barátjuk segítségére szükségük volt. Barackvirág elkezdte a titkos szervezőmunkát, hogy két nap múlva, a hercegnő születésnapjára, elkészülhessen a különleges meglepetés. Onnantól kezdve mást sem lehetett látni, minthogy a hajósinas Mogyoróval, a nevetősszájú, szürkehátú, palackorrú delfinnel pusmog, vagy éppen az árboc tetején a fecskéknek integet. Málna hercegnő, aki bár jól ismerte Pöttyös kapitány tengeri barátait, semmi furcsát nem vett észre, sőt, a hajó fedélzetén rosszkedve is egyre inkább tovatűnt. Aztán elérkezett a várva várt nap. A Pöttyös hajó tükörsima tengeren úszva, szikrázó napfelkeltével köszöntötte a kapitány ifjú feleségének születésnapját. Amikor a hercegnő kilépett kabinja ajtaján, gyönyörködve látta, hogy a hajó fedélzetét mindenhol csodaszép pöttyös virágok borítják. Virágkoszorúk lógtak az árbocokról, sőt, még a köteleken is csodálatos pöttyös virágok mosolyogtak.

- Ó, drága Kapitányom! - kiáltotta. - Milyen figyelmes és kedves vagy velem, hogy ilyen szépséggel lepsz meg ezen a reggelen! Hidd el, nagyon boldog vagyok, hogy veled lehetek és már egyáltalán nem is vágyom születésnapi ünnepségre.
- Nem úgy van az, drága Hercegnőm! - kiáltotta vidáman Pöttyös kapitány. - Csak nem képzeled, hogy a Pöttyös Virágok szigetének úrnője a férje hajójának szigetén köszöntés nélkül maradhat?! Olyan mesebeli születésnapod lesz, amilyenben még egyetlen hercegnőnek sem volt része.

Valóban így is lett. Mikor a nap túlért a delelőn, az égből megérkezett a fecskék királynője csodaszép, szárnyas udvarhölgyei kíséretében, akik mennyei nyalánkságokat hoztak magukkal a Pöttyös fedélzetén megterített asztalra. Az ünnepi lakoma után, amely Barackvirág ügyességét dicsérte, következett a meglepetés. A hajó orránál egyszer csak feltűnt Mogyoró, aztán még egy, meg még egy, meg még egy delfin. Néhány pillanat elteltével csak azt lehetett látni, hogy szürke hátak és mosolygós szemek nevetnek a vízből az ünnepelt felé. Aztán a fecskék énekének zenéjére elkezdődött a meglepetés. A delfinek kört alkottak, majd olyan táncba kezdtek, amilyet nemhogy Málna hercegnő, de még maga Pöttyös kapitány sem látott sehol a földkerekségen. Egyetlen élő ember sem hitt volna a szemének, ha látja a sok - sok delfint, ahogy csodálatos harmóniában ugrálnak, pörögnek és köröznek a hajó körül. Összehangolt, vidám mozgásuk olyan volt, mintha a legügyesebb balettmester tanította volna nekik, hogy hogyan ejtsék bámulatba közönségüket. Azt Málna hercegnő is tudta, hogy a delfinek csak úgy, a saját szórakoztatásukra is fantasztikus táncba tudnak kezdeni a víz felszínén, ám azt sosem gondolta volna, hogy ez ilyen lenyűgöző forgataggá válhat. Eközben a delfinek - a Pöttyös oldaláról lecsippentett - virágkoszorúkkal kezdtek zsonglőrködni, egy cirkuszi akrobatát is megszégyenítő ügyességgel. Málna hercegnő pedig, a gyönyörűségtől boldogan kacagva nézte a delfinek lenyűgöző táncát. Eközben szépen lassan a hajó köré lopakodott a korán érkező éjszaka. Ám a látványosságnak ez sem vetett véget, hiszen a delfinek táncának fináléjaként Virgonc, a kétfejű sárkány jelent meg az égen és mindkét torkából elbűvölő tűzijátékot fújt az égre. A színpompás lángcsóvák és füstgomolyagok fényénél Mogyoró, a nevetősszájú, szürkehátú, palackorrú delfin, a hajó oldalánál Málna hercegnőhöz úszott és teljes testével kiemelkedve a vízből átnyújtotta a hercegnőnek a legszebb igazgyöngyöt, ami a tengerben található volt. Az ifjú feleség hol könnyezett, hol gyöngyözve kacagott a meghatottságtól és boldogságtól, hogy újdonsült családja és különleges barátaik milyen felejthetetlen ünnepséggel tették emlékezetessé születésnapját.

- Köszönöm, drága férjem. – mondta elfúló hangon, miközben kezében az igazgyönggyel odabújt Pöttyös kapitány vállához.
- Boldog születésnapot, Drágám! – mondta a kapitány – És ezt nemcsak a magam, hanem Barackvirág és az összes barátunk nevében is kívánom neked.