A csalódott manók csodája

Egyik reggel a Pöttyös fedélzetén Málna hercegnő különös kérdéssel fordult férjéhez, a kapitányhoz.
- „Mondd kedvesem, szerinted milyen messze lehetünk még az otthonunktól, mert azt hiszem, most már nagyon hosszúra nyúlik ez az utazás?”

Pöttyös kapitány egy pillanatra gondolataiba merült, látszott, hogy erősen számol fejében, majd azt válaszolta hitvesének:
- „Ha ugyanezzel a széllel hajózunk, és nem történik semmi baj, akkor azt hiszem, három napon belül horgonyt vethetünk a Pöttyös virágok szigetén. Ami annál is inkább fontos lenne, mert a karácsonyt szeretném már Veled és a barátaimmal az otthonunkban tölteni.”

Málna hercegnő szemeit a meghatottságtól néhány könnycsepp lepte el, odahajolt a kapitányhoz és a fülébe súgta:
- „Köszönöm kedvesem, hogy te is így gondolod, mert a lelkem mélyén én is attól féltem, hogy a karácsonyt sem tudjuk az otthon melegében tölteni.”
- „Egyet se búsulj drága Hercegnőm! – válaszolta biztató hangon Pöttyös kapitány. – Ígérem, hogy így vagy úgy, de karácsonyra hazaérünk.

Miközben az ifjú pár a fedélzetén beszélgetett, Barackvirág Vasmacska társaságában az árbockosárban üldögélt, és a látóhatárt kémlelte. Egyszercsak egy szigetet vett észre a távolban.

- „Kapitány Úr! – kiáltotta – Föld a láthatáron! Bár, ahogy így elnézem, ezek még mindig nem a hazai vizek.”
- „Na, kiskomám! - válaszolta erre a kapitány –, Akkor bizony a közelébe sem megyünk annak a földdarabnak, mert mielőtt haza szeretnék érni.”

A hírnek Barackvirág is megörült, hiszen tudta, hogy a kapitány mennyire fűti a kalandvágy, ámde a lelke mélyén már ő is az utazás végére vágyódott. Ennek ellenére nem tudta levenni szemét az egyre közelebb kerülő szigetről, és ahogy nézte-nézte, valami egészen furcsa dologra lett figyelmes. Távcsövén keresztül úgy tűnt számára, hogy a szigeten, percről-percre egyre dúsabbá és zöldebbé válik a növényzet, mintha minden percben egy-egy új fa nőne ki a sziget egyébként sziklásnak tűnő földjéből.

- „De furcsa ez” –gondolta magában.
És tovább meresztgette a szemét, még a távcsövet is alaposan megtörölte, hogy lássa, vajon mi is történik. Miután már perceken keresztül bámulta a partot, kénytelen volt megállapítani magában, hogy valóban, a szigeten szinte minden pillanatban újabb és újabb fák, ráadásul fenyőfák jelennek meg. Ráadásul nem is növekednek, hanem maguktól, egyszerre csak ott teremnek a szigeten. Ez olyan csoda volt, amit képtelen volt magában tartani, ezért a cica társaságában lemászott az árbocról és elmesélte Pöttyös kapitánynak, hogy mit tapasztalt.

Az ifjú hercegben perszer rögtön fellobbant a kíváncsiság, és úgy döntött, hogy az egy órányi kitérő - hogy megvizsgálja ezt a különleges tüneményt - nem veszélyeztetheti hazatérésük időpontját. Úgyhogy a kormányhoz lépett, és a Pöttyös orrát a különleges sziget felé irányította.

Fél óra múlva már horgonyt is vetettek az öbölben, és a kissé izgatott Málna hercegnő és Vasmacska társaságában a legénység a partra evezett. Amint kiléptek a csónakból, azt kellett, hogy lássák, bizony nem csalt a szemük: a szigeten minden pillanatban egyre nagyobbra duzzad a fenyőerdő. Akkorára, hogy a fák lassan már el sem fértek ezen a parányi földdarabon.

- „No, ennek fele sem tréfa. - gondolta magában a kapitány. – Én bizony kíváncsi vagyok, hogy mi a manó történik itt.”
Azzal megindult a sziget közepe felé. Néhány percnyi séta után először Barackvirág, majd Pöttyös kapitány is különös dologra lett figyelmes. Egy, a fák között nyíló apró tisztáson egy hatalmas tűz körül rénszarvasos pulóverbe öltözött szomorú manók egymás kezét fogva egy versikét kántáltak.

Nem szeretünk senkit,
Mert minket sem szeretnek,
A karácsony idén csalódás
Legyen minden gyereknek!

Fenyőfák ti zöldek
Mind kik e földön nőttetek
A varázsige végére
A szigeten teremjetek.

Elszalad a karácsony
És senkinek nem lesz ünnep
A csalódott manók hada
Csalódással büntet.

A vers minden egyes szavánál egy-egy maroknyi varázsport szórtak a tűzbe, ami ilyenkor fel-fellobbant, és minden egyes lobbanás egy-egy újabb fenyőfát varázsolt a szigetre.

- „Uramisten! - mondta Málna hercegnő. - Ezek a gonosz kis lények ellopják a föld összes karácsonyfáját. És ha ez sikerül nekik, akkor az egész világon boldogtalan lesz a szeretet ünnepe. Drága férjem! Azonnal tennünk kell valamit, hogy ez a szörnyűség ne történhessen meg!”
Azzal megfogta Barackvirág és Pöttyös kapitány kezét és a sűrűből a manók elé toppant.
- „Mit műveltek itt? – kiáltott hangosan a manókra. – Tönkre akarjátok tenni a karácsonyt? Ezt nem tehetitek, mert ha sikerül, azzal elveszitek az emberektől a szeretet ünnepét.”
- „Na és? - vonta meg a vállát az egyik manó. – Az emberek már elvették tőlünk a szeretetet, pedig mi mindig is kedvesek voltunk hozzájuk, és az évek alatt el is felejtettük, milyen is az szeretni valakit. Nem is hisszük, hogy az emberek szeretnék egymást, és így ünnepre sincs szükségük. Ha nincs szeretet, akkor azt ünnepelni sem kell.”
- „Ne beszéljetek már bolondságokat. - mondta Málna hercegnő. – Hogy mondhatjátok, hogy nem létezik szeretet, mikor az a legcsodálatosabb dolog a földön, és még ha nehéz is rátalálni, akkor is az a legfontosabb, hogy mindenki szívében bujkáljon belőle egy szikrányi.”
- „De a miénkben nem bujkál – replikáztak a manók. – Elvették tőlünk az emberek, és akárhogy is kértük, és akármilyen kedvesek is voltunk, nem adták vissza. És ha mi csalódtunk, akkor csalódjon mindenki más is.”

Málna hercegnő elgondolkodott, majd azt válaszolta a manók vezérének:
- „Lehet, hogy csalódtatok, mert a régi csínytevéseitek miatt úgy éreztétek, hogy az emberek nem szeretnek, de higgyétek el, hogy egyetlen apró kis jó cselekedettel bárki szeretetét visszakaphatjátok, és talán ez lenne a legjobb orvosság a bánatotokra.”
- „Miért? Te tudnál szeretni? Még egy ilyen csúf manót is, mint én?” - feleselt vissza a főmanó.
- „Hát persze - mondta Málna hercegnő. – Igaz, hogy most haragszom rád, de ha azt látnám, hogy nem vagy ilyen gonosz, és visszaadnád a fákat az embereknek, hidd el, hogy a legjobb barátod lehetnék.”
- „Ugyan már! - mondta a manó. – Én nem hiszek a szeretetben. Soha nem is láttam az erejét.”
- „No, ha nem hiszel benne, akkor most láss csodát! - kiáltotta mosolyogva a háttérből előlépő Pöttyös kapitány, és hangosat kiáltott. – Fecskék királynője, aki az egyik legjobb barátom vagy, szólj mindenkinek, akit szeretünk, hogy teremjen itt, és mutassa meg, ezeknek az apró kis szomorú lényeknek, hogy milyen nagy erő és mekkora csoda a barátság és a szeretet.”

És a következő pillanatban igazi csoda történt. Az égen fecskék százai köröztek, mindegyikük csőrében egy-egy karácsonyfadísszel. Megjelent a felhők közül lecsapott Virgonc, a kétfejű sárkány, akinek a hátán egy hosszúszőrű majom társaságában maga Málnák szigetének királya utazott. A tengerparton eközben egy népes delfincsapat jelent meg, akik hangos füttyögéssel üdvözölték a szigethez érkező bálnabébik seregét. És végül, varázsütésre Rettentő Roland kalózhajója is megjelent a partoknál. Majd a Pöttyös virágok szigetének tündére varázspálcája egyetlen intésével karácsonyfákká változtatta a fenyőket, amelyek tövében hatalmas halom ajándék között a manók mindegyikének is egy-egy szépséges csomag bujkált.

A manóvezér meghatottan nézte, ahogy ez a sok-sok jó barát köszönti egymást, és örül, hogy végre újra találkozhat; eközben megértette, hogy valóban létezik szeretet, és talán őket is szerethetik mások.

Bolond voltam, most már látom,
Kerüljön minden fenyő a helyére a világon! - kiáltotta. És a tarsolyában lévő össze varázsport a tűzbe dobta. A máglya ezer színben fölragyogott, és a karácsonyfák egy kivételével mind eltűntek a szigetről.

- „És most engedjétek meg, hogy nektek is ajándékot adjunk – mondta egy másik manó –, a hazatérés, az otthon ajándékát.”
Azzal a szigeten lévő barátok mindegyikét egy intéssel a saját otthonába varázsolta. De az igazi csoda magukkal a manókkal történt, akiket a varázslat pillanatában a Pöttyös hajósainak mindegyike kézen fogott, így a varázslat rájuk is hatott. Ezért aztán Málna hercegnő meg a többiek társaságában a manók is a Pöttyös virágok szigetén találták magukat, ahol ezen a karácsonyon végre boldog, meghitt otthont találtak új barátaik társaságában.