Új kalandok felé

A karácsony mesés boldogságban telt a Pöttyös virágok szigetén. A manók - akik már nem voltak csalódottak - minden varázserejüket latba vetve segítettek Pöttyös kapitánynak és Málna hercegnőnek, hogy a királyi pár a szigeten otthont teremtsen magának az új évre. A sziget közepén már egy csodálatos palota pompázott. Hosszú csatorna vezetett a palotához a tengertől, amelyen keresztül Málna hercegnő, Mogyoró, a delfin és Mazsola, a bálna is meglátogathatták barátaikat. A hatalmas szilveszteri bál után - amelyet már a bálteremben felállított karácsonyfa körül ünnepeltek - Málna hercegnő biztos volt abban, hogy megtalálta az igazi boldogságot. Pöttyös kapitány, aki az elmúlt hónapok kalandjaival eltelve úgy érezte, hogy most nem vágyódik sehová, arra gondolt, hogy talán soha többet nem fogja elhagyni királysága partjait. Ennek ellenére minden áldott nap lesétált a kikötőbe és megsimogatta hajója palánkjait. Már csak azért is, hogy meggyőződjön, minden rendben van-e kedvenc vitorlásán.

Csendesen teltek-múltak a napok a Pöttyös virágok szigetén, amikor egy napon az egyik manó lélekszakadva rohant be a trónterembe Barackvirág társaságában.
- Kapitány úr, kapitány úr! – kiáltozta. - Ezt a palackot vetette partra a víz odalent a kikötőben.
- Ugyan már! Mi különleges van abban, ha egy palack sodródik a partra? - kérdezte nevetve Pöttyös kapitány
- Hát csak az, kapitány uram – válaszolta Barackvirág -, hogy ebben a palackban egy üzenet is található.

Erre már Pöttyös kapitány is fölkapta a fejét és elkezdte közelebbről vizsgálni a palackot, amelyben valóban egy összetekert papírka bújt meg. A kapitány óvatosan kihúzta a papírt az üvegből, majd kíváncsi izgalommal bontogatni kezdte az összetekert papírdarabkát. A papíron valóban egy üzenet volt olvasható. Méghozzá nem is akármilyen üzenet, hanem egy segélykérés. Pöttyös kapitány kézbe vette a levelet, és hangosan olvasni kezdte, azaz csak kezdte volna, mert sajnos a víz, ami a dugó mellett a palackba szivárgott, nem tett jót a levélnek és bizony egyes szavak csak alig-alig vagy egyáltalán nem voltak kisilabizálhatók. Az üzenet így szólt:
„Bárki, aki ...találod ezt a leve...! Kérlek, segíts! Hajónk három napja ...lenül sodró... a nyílt óceá...hatalmas vihar... kerültünk a Nyúl... szigettől dél.... Nem tudjuk hol...unk, de hajónk szilánkokra zúzódott egy kis sziget part......in, amelyek az óceán fölé tornyosulnak, mint egy hatalmas piramis. Ha megtalálod ezt a levelet, melyet a ...áramlatba dobtunk, kérünk, segíts rajtunk! Aláírás: Rudolf kapitány és legénysége”

Pöttyös kapitány csak nézte-nézte a levelet és közben nagyokat hallgatott. Nem úgy Barackvirág, aki azonnal így kiáltott:
- Kapitány Úr, máris indulok felkészíteni a Pöttyöst. Nem hagyhatjuk cserben Rudolf kapitányt azon az ismeretlen földdarabon!

De Pöttyös kapitány továbbra is néma maradt. A manó nem győzte csitítgatni Barackvirágot, miközben a fülébe suttogta:
- Hát nem látod, te fafejű, hogy a kapitány ugyanúgy menni szeretne, mint Te, de nem akarja megbántani Málna hercegnőt azzal, hogy újra útnak indul?!
- Ajaj! – mondta Barackvirág - Ez bizony eszembe sem jutott. Vajon most mi lesz?

Ám a kérdésre nem ő, hanem Málna hercegnő maga adta meg a választ, aki a trónterembe lépve észrevette az üzenetet az asztalon és kíváncsian várta, hogy Pöttyös kapitány neki is felolvassa. Amikor végighallgatta, könnyek gyűltek a szemébe és azt mondta férjének:
- Drága Kapitányom! Tudod, hogy nemsokára gyermekünk születik és én lennék a legboldogabb, ha örökre itt maradnál mellettünk. De szerencsétlen Rudolf kapitány, akit ráadásul én is ismerek, nem hagyhatod magára a bajban!
- Te ismered Rudolf kapitányt? Honnan? – kérdezte a férje.
- Évekkel ezelőtt – felelte Málna hercegnő - Rudolf kapitány rendszeresen hajózott apám birodalmába, hogy málnát szállítson és közben nekem - a kis királylánynak - mindig szebbnél szebb ajándékokat hozott. Meg kell, hogy mentsed őt, mert rajtad kívül senkire nem számíthat!

Pöttyös kapitány mosolyogva Málna hercegnőhöz hajolt, megtörölte könnyes szemét, megcsókolta és azt mondta neki:
- A legcsodálatosabb és legnagylelkűbb hercegnő vagy az egész földkerekségen! Ígérem Neked, hogy megkeresem Rudolf kapitányt és mielőbb visszatérek Hozzád!

Aztán Barackvirághoz fordult:
- Indulj kiskomám a kikötőbe és szólj a hajóácsoknak, hogy készítsék fel a Pöttyöst az indulásra. Ha végeztél, gyere vissza, mert meg kell próbálnunk kitalálni, hogy vajon hol szenvedett hajótörést szegény Rudolf kapitány.

Ezután elővette a térképeit és azon kezdett morfondírozni, vajon melyik lehet az a földdarab, amelyen Rudolf kapitány hajója elpusztult. Az üzenetből nem derült ki egyértelműen, hogy honnan is indult a szerencsétlen hajó és hogy Dél felé vagy déli széllel sodorta-e a vihar a tragédia helyszínéig. A térképen ráadásul Nyúl-lal kezdődő szigetnév három is volt: a Nyúlfark sziget, a Nyúlánk Ciprusok szigete és a Nyúlós Mocsarak földje. Ezek bármelyikéről indulhatott a hajó, amelyet egy három napos vihar bárhová elsodorhatott: Észak vagy Dél felé. Amikor aztán Barackvirág visszatért a kikötőből, Pöttyös kapitány magához kérette a manók fejedelmét is, aki addigra már mindkettőjükkel igen jó barátságba keveredett.

- Kedves manó barátom! – fordult Pöttyös kapitány újdonsült barátjukhoz. - Van-e kedved velünk tartani ezen a hosszúnak ígérkező úton, mert úgy érzem, jó hasznát vehetnénk csavaros eszednek, és persze a varázserődnek is.

A manók fejedelme a meglepetéstől boldogan ugrándozni kezdett.
- Hát hogyne lenne kedvem kapitány úr! Így aztán végre teljesen elmúlik a csalódottságom, mert érzem, hogy fontos vagyok valakinek.
- Akkor hát édes egy komám - mondta Pöttyös kapitány – ezennel kinevezlek hajómanónak és megparancsolom, hogy készülj az indulásra, mert a Pöttyös veled és Barackvirággal a fedélzetén holnap hajnalban újra kifut a tengerre, hogy megkeressük és megmentsük Rudolf kapitányt és tengerészeit.

Másnap hajnalban - hosszú búcsúzkodás után - Málna hercegnő integetve állt a parton, miközben a Pöttyös vitorlái eltűntek a távolban és arra gondolt, hogy milyen büszke is ő bátor férjére, akit a sikeres expedíció után mielőbb hazavár.